December 2011
Semmi sem könnyű, valaki mindig sérül. valakit úgyis megbántasz, igazából csak annyit tudsz kontrollálni, hogy mennyi embert. és persze hogy kit, hogy ki mennyire fontos ahhoz hogy rossz legyen neki miattad.
annyira biztos voltam valamiben, most meg… ? semmi.
valami elment rossz irányba, nem (csak) bennem, hanem mindkettőjükben. szeretem őket. igen, nagyon szeretem őket. természetesen máshogy, hiszen nem lehet ugyanúgy szeretni két különböző embert, de hiába lenne kedvem néha felpofozni őket, attól még nagyon fontosak nekem:) csak nehéz, ami régen annyira könnyű, annyira egyszerű volt….gyűlölöm ezt, hogy minden megváltozik, hogy ha jó is marad valami, máshogy lesz jó, hogy fel kell nőni, hogy folyamatosan problémák vannak, és hogy folyton csak azt hallom hogy nem élheted bele magad csak úgy a vak világba, és nem csak kívülről, belülről is, hogy nem lehetek azzal akivel akarok, anélkül hogy rosszul érezzem magam. vele akarok lenni. és? kicsit más vagyok mint ők, nekem nem ez a mindenem, mit csináljak, ha néha egyszerűen csak fognám magam, felállnék, hátralökném a széket, és elkezdenék kiabálni, hogy fogjátok már fel, hogy ne csak egy szempontból lássatok, hogy ne címkézzetek be mindenkit, és hogy próbáljatok már meg egy kicsit néha kevésbé idegesítőek lenni és próbáljátok meg néha nem elérni hogy gyűlöljem ezt az egészet… van akit szeretek, de minden nap a túlélésre megyek.
A tegnapnak élünk és félünk a múlttól
